Álláskeresés, interjúk és frusztráció I.

Amikor kiköltöztünk, egyikünknek sem volt munkája,de nem aggódtunk, én teljesen pozitivan álltam hozzá, hogy 1-2 hét és találunk valamit. Aztán amikor eltelt 3-4 hét és még nem volt semmi egy két fejvadászos hiváson kivül akkor én teljesen bepánikoltam. Persze mindenki mondogatta, hogy 1 hónap az semmi, 2-3 hónap lesz ez,vagy akár többis.. Ezért is örültem meg, amikor felvettek ide pár héttel később ide, a mostani helyemre.
Viszont már nagyon elvágyom innen:
 1. mert unalmas és semmi kihivás de még gondolkodni sem kell..
 2 .nincsenek kollégáim , illetve van 2 főnököm , van egy office manager aki másik államból dirigál és 3 eléggé magának való nő akik az iroda másik felén ülnek amúgy is. Plusz van egy fiatalabb csaj, aki nem túl bőbeszédű és a fülében van a fülhallgatója mindig., a többiek meg mind otthonról dolgoznak
3. folyton belémkötnek, hogy valamit nem jól csinálok, pedig kiderül mindig hogy a kollégám volt..

(Munkahelyi egypercesek: kollégám nézi az elküldött emailjeimet és néha késztetést érez, hogy olyanokba belekössön, hogy ne tegyek felkiáltó jelet ide vagy oda... sőt küldött leirást, hogy kell online rendelni termékeket.. részletesen kitért arra, hogy tegyem a terméket az online kosárba..)

Mindennap azzal nyugtatom magam, hogy még igy is szerencsés vagyok, mert van fizetett szabadságom (mivel itt nem kötelező, ezért ez nagy szó), nemzeti ünnepkor sem kell dolgozni es viszonylag lazák, ha például valamiért később jövök/korábban megyek..
Én kb úgy jöttem ide, hogy jó lesz amig nem lesz más. De nem látt más azóta sem..

És mivel pont előtte a Sheratonba is felvettek, illetve még hivtak egy-két helyre is gondoltam na akkor könnyű lesz a váltás, ha beindult az érdeklődés.A nyár el is telt gyorsan, elég lazán kezelték a 9-6 ig beosztásomat, szinte majdnem mindig sikerült lelépnem 5:30kor de néha már 5kor sétáltam kifelé. Ha épp hosszú hétvége következett ünnep miatt akkor pedig már 2kor hazaküldtek. Az iroda egy 2 emeletes épület első emeletén van, alattunk egy stand up comedy-s szinház, felettünk egy idegesitően hangosan lakó (meg itt mondjuk szigetelni nem tudnak amúgy sem). Az épületet amúgy a két főnök megvette, sőt van másik 3 épületük amit kiadnak.. nem rossz pénz..

Szóval konyha van, de nincs étkező, igy nyáron jobb hijján a teraszon szivtam a napot magamba, elmentem manikűrözni, vagy sétálni. Általában ilyenkor hivom fel a szüleimet, vagy barátokat akik épp ráérnek.  Ha épp esett, akkor a tárgyalóba ültem be. Na de gondoltam, szeptemberre lelépek, nem várom meg a rossz időt.. de nem igy lett sajnos.. Azóta is mindennap egymagam eszek, sétálok, vagy ki sem töltöm az egy órás szünetemet..

iroda egyik fele / konyha / másik felén két iroda a két főnöknek

Az én sarkom, mindenkitől távol...

Augusztusban kezdtem jelentkezni aktivan más állásokra, de főleg fejvadászok találtak meg. Munka előtt berohantam a belvárosba egy gyors interjura, este kitöltöttem az excel-word-outlook-powerpoint - gyorsirás teszteket amiket minden cég kiküld.. mind 90% feletti eredménnyel és ott van hogy a helyi átlag 70%..  Szóval pozitivnak éreztem ezt is, hogy na értelmesebb vagyok az átlagnál, gyorsan lesz másik pozicio.. De nem lett..

Novemberben jött a reménysugár , amikor hivott egy cég hétfőn telefonon, kedden skypon majd csütörtökön rohantam be személyes interjúra egy marketing asszisztensi poziciora. Imádták a tapasztalatom, mutattam marketing anyagokat amiket készittettem a munkám során a Tesconál, meséltem, szórakoztattam stb.. de jött a hivás utána, hogy találtak egy jobban kvalifikált embert.. Egy asszisztensi pozira.. Itt kenődtem el és hagytam is abba a jelentkezést januárig, amikor feljelentkeztem a Linkedin professzionális oldalára 30 dollárt fizetve ugyan. de hirtelen meg is nőtt az érdeklődés, naponta többen nézték a profilomat, folyton hivni kezdtek, de sajnos megint főleg fejvadászok.

Az utóbbi hetekben megint idő managementből jeleskedem, hogyan tudok interjut becsúsztatni reggeli előtt,  ebed közben, vagy munka után. Lettem már beteg, mentem fogorvoshoz, lassan fogyok ki a kifogásokból.

3 céghez be is ajánlottak ott dolgozók, de még csak el sem jutottak odáig, hogy telefonon leszűrjenek, küldték az automatikus üzenetet, 'köszönjük nem'. Pedig ebből kettő aki ajánlott magas beosztásban volt. Még ismerős által sem sikerült bejutni, ami eléggé kiábránditó.

Lassan eltelik az egy év amit kiszabtam magamnak, hogy addigra úgyis lesz jobb munkám. Sok tapasztalattal lettem amúgy persze gazdagabb a cégnél is és az utóbbi pár hónap munkakeresése alatt is. Sok helyre 400 szoros a túljelentkezés. Vagy akár több. Chicagoban és a környékén 8 millió ember lakik. Mondjuk ebből 1 tuti nem beszél angolul meg a fele nem is legális. Elég nagy a konkurencia

Brian és én kicsit megelégeltük Chicagot, és ezt a szituációt, épp ezért elkezdtünk más állam felé kaccsintgatni. Visszatértünk a listánkhoz, amin Chicago volt az első helyezett. Mindkettőnknek hiányoznak a hegyek, vagy legalábbis dombok... hogy túrázni, sielni tudjunk. Éppen ezért ismét előkerült Észak Karolina, Virginia és Colorado is. Kutatunk, keresünk, mi mennyi hol merre.. Már abban előrébb vagyunk amúgy, hogy Illinois az egyik legdrágább állam.. legalábbis a többihez képest amit néztünk..  Szóval ha egyik jelenleg futó interjúból sem jön össze semmi, akkor előbb  vagy utóbb pakolunk és megnézünk egy két másik helyet.

Még két évünk minimum van kint, amig az állampolgárságra tudok jelentkezni, plusz az a pár hónap amig meg is kapom, de nem mindegy, hogy csak kihúzzuk addig valahogy, vagy mégis csak kihozzuk a legtöbbet belőle. Aztán ha amerika nem jön be.. jöhet Kanada :)))